Nálunk igazi piros betűs nap a nőnap. Mindenévben ugyanaz a rituálé, ami kíséri ezt a nevezetes napot nálunk. Péter, a férjem a szokásostól is korábban ébred ilyenkor. Célba veszi a piacot és virág felvásárlásba kezd.
Van ugyanis egy fixa ideálja. Minden nőismerősét megajándékozza. Nála ez a legnagyobb ünnep. Sokszor még a születésnapomat is elfelejti, de a nőnapot soha.
Szerinte, minden nő ezt a napot várja egész évben. Ő pedig megadja a nőknek azt, amire vágynak. 🙂 A virágokkal kapcsolatosan is pontos elképzelése van. Ha már virág, akkor tartós legyen, azaz cserepes. Így évről évre cikláment kap minden munkatársa, barátnőm, családtag és persze én is. Annyi a különbség csak, hogy vagy én kapom a legnagyobb cseréppel vagy a legszínesebbet. 
Azonban van ezzel a nőnapi figyelmességgel néhány apró problémám. Először is jobb lenne, ha a születésnapomat se felejtené el. Másodsorban a ciklámen sem igazán tartós virág. Pár nap és megadja magát. Harmadsorban én a tulipánt, a jácintot, a nárciszt kedvelem. Nem kaphatnék egyszer olyat?
Miért nem szólok neki? Mert egy majdnem tökéletes nő nem tesz ilyet. Értékelem a gesztust. Aztán a legközelebb, amikor elmegyek a piacra vásárolni, meglepem magam egy igazi tavaszi csokorral.
Te is kaptál virágot a párodtól nőnapra?
Ha érdekel, hogyan lehetsz majdnem tökéletes nő, akkor tarts velem a Facebookon is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: